Az anno általános iskolámban dolgozó büfés mondta, hogy van néhány utcával feljebb egy lovarda, mindig arra sétáltatja a kutyáját. Kimentünk megnézni és ott találkoztunk Évivel, aki körbevezetett minket. Néhány héttel később már lovagoltam is.
A természetet szerettem, hamar megkedveltem a társaságot, a lovakat, és itt is ragadtam lassan 20 éve. Besegítettem a lovak körüli munkába, egyre több időt töltöttem az Egyesületben. Amikor a lovas tudásom megfelelővé vált sok hagyományőrző rendezvényre mentünk amiket szintén nagyon megkedveltem. A mai napig járok a Tavaszi Emlékhadjáratra, én magam egy személyben képviselem az egyesületet, korábban többen voltunk.
Sok különleges képességű gyermekkel találkoztam a lovardában, elvégeztem egy OKJ képzést, 8 évig dolgoztam gyógypedagógiai asszisztensként is egy általános iskolában.
Teltek múltak az évek lett saját lovam, sok dolgot tanultam a lovak kiképzéséről szerencsémre a saját lovam minden területre alkalmas, neve: Bengó.
Rengeteg hagyományőrző rendezvényen veszünk részt együtt kedves lovammal, van amikor hintót, padoskocsit húz, vagy épp „karikás ostorozok” a hátán a szüreti felvonulásokon. Ha időm engedi lovaglok Magyarország különböző tájegységein. Általában egy szál nyeregtáskával, nem megszervezett túrák keretében. Szeretek spontán nekiindulni. Leghosszabb ilyen jellegű túrám 26 naposra sikerült a Balaton környékén, az se vette el a kedvemet a jövőbeni lovazástól. 🙂